 | letöltés |
A Fővárosi Tűzoltó 2005. májusi számából…
Mai úticélunk Pilisszentiván, amely a Pilisi-medence két jól ismert települése, Solymár és Pilisvörösvár ollójában fekve kínálja pompás természeti adottságait.
A hírhedt 10-es út eleinte szokatlanul gyér forgalmával hazudtolja meg magát, azután egymás után két vasúti átjáróban leereszkedő félsorompókkal lehull az álarc. Nézem az órám, összesen 8 és fél perc várakozás. Talán felesleges ecsetelni, mit jelent ez egy vonulás során…
A település belterületén fekvő közkedvelt horgásztó és partján álló nem kevésbé híres Csali Csárda előtt beszéltük meg a találkozót. Az autóból kiszállva rögtön feltűnik az elhagyottan árválkodó autósmozi épülete, ám ekkor még nem is sejtem, hogy milyen fontos szerepre vár türelmesen. A látvány igéző, a tó körül sétány, mögötte a domboldalra kapaszkodó igényes családi házak, a csendet a békésen úszkáló vadrécék sem törik meg. De nem idegen látvány a közelben álló két korszerű ipari üzem high-tech épületegyüttese sem, modernségükkel a fejlődést jelképezik, biztos munkahelyeket és guruló adóforintokat ígérve.
Véleményemet nem is titkolom Pénzes Gábor polgármester előtt:
 | – Jó lehet itt lakni, biztos sokan törekednek Budapestről, „bevándorolni”. – A 20 év alatt, mióta a község élén állok mindössze 480 fővel bővült a népesség – hangzik a meglepő válasz. – Ezalatt a környező települések lélekszáma megduplázódott például Solymáron 5-ről 10 ezerre, Piliscsaba esetében 3600-ról 7200-ra, de sorolhatnám. Mi nem akartunk a város mellett várost építeni, ezért 15 éve hoztunk egy döntést, hogy nem növeljük tovább a belterületünket. |
– És az emiatt elmaradó bevételek, források? – kérdezném, de a polgármester, mintegy kitalálja a gondolatomat:
– Jelentős iparűzési adó bevétellel számolhatunk. A WET Kft. és a TUNGSRAM-SCHEDER Rt. egyébként a tűzoltó egyesületet is támogatja.
