Természetesen igent mondtunk, hiszen ezért csináljuk, ha szükség van Ránk, segítsünk! A szervezés, illetve az átszervezés megkezdődött. A beírt ügyeleti létszám, és azon túl is egyeztetésre került, kik maradnak ügyeletben, hányan mehetnek segíteni. 1-es fecskendőnkkel néhány percen belül 6 fő önkéntes tűzoltónk indult útnak Budapestre, hogy segítse a tűzoltási munkálatokat, 4 fő 2-es fecskendőnkkel pedig az itthoni ügyeletet vitte. Köszönjük tagjaink gyors reagálását, kompromisszumkészségét! Tűzoltóink megérkeztek a gyülekezési pontra, a XVIII. kerületi Kettős Kőrös utcába, ahol felvették a kapcsolatot a tűzoltás vezetőjével. Száraz avar, cserjés, illetve kisebb és nagyobb méretű fák, erdős területek égtek. A budapesti hivatásos és önkéntes tűzoltók a legmagasabb riasztási fokozatban dolgoztak a helyszínen. Több mint 25 jármű és több mint 100 tűzoltó vett részt a műveletben. A feladatot megkaptuk, melyet előkészítettünk és végrehajtottuk! A tűzoltást nehezítette a nagy hőség, valamint az erősödő szél, mely a lángokat lakott terület felé terelte. A tűzoltók két fronton dolgoztak, egyik részük az erdős, fás terület oltását végezte, másik részük pedig a házakat védte. A tűz körülhatárolását követően az esetlegesen izzó gócok felkutatására gyalogos kutató tűzoltó egységek indultak.
Szívesen segítettünk! De tudni kell, hogy egyesületünk addig fogja tudni végezni a tevékenységét a megszokott módon, amíg a pénzünk kitart. Emelkedett üzemanyag és javítási költségek, gazdaságtalan épület fenntartása, magas rezsiköltség, és a bosszantó dolgok, ami miatt tagjaink egyre inkább kiábrándulnak a segíteni, tenni akarásból, mint például, hogy egy ilyen káresettől visszaérkezve egy mosakodás, zuhanyzás sem ejthető meg a szertárban. Ez pedig csupán az egyik probléma, hiszen a védőruhájukat haza hordhatják mosni, pedig az egy ilyen káresetnél sok-sok káros anyagot tartalmaz, száradási ideje napokban mérhető. Szóval az ember szívesen segít, hiszen ezért vállaltuk, ezért csináljuk, de az egyre gyűlő hátráltató tényezők bevalljuk őszintén kedvünket kezdi szegni az önzetlen szabadidőnk feláldozásától, mely így már nem csupán a szabadidőnk (pedig az sem kevés pénzben mérhető) biztonságunkra fordítása, hanem sokkal több annál! A képen látható Kolléga egy osztálytalálkozóra indult épp, amikor a riasztást látta és gondolkodás nélkül fordult vissza, jött a szertárhoz, mert segíteni akart! Ő a visszaérkezést követően a szép ruhájába így volt kénytelen visszaöltözni és beülni az autójába és hazamenni, majd ott tisztálkodni. Ezek azok a bosszantó dolgok, amik kedvünket szegik, de persze mindig győz a tenni akarás, a segíteni akarás! Nem kellene ezt kihasználni, jobb helyeken ezt támogatják, biztosítják az alapfeltételeket a normális, 21. századi működéshez.
Pilisszentiváni Polgárőrség és Tűzoltó Egyesület
[widgetkit id=906]
